A floater egy rövid dobás, amelyet a játékos korán, magas íven enged el a festék közepéről. Betör, megáll a gyűrűnél váró magas védő előtt, egyenesen felugrik, és körülbelül 1,5–3 méterről (5–10 lábról) engedi el a labdát, elég magasan ahhoz, hogy átjusson a védő keze fölött. Egyes edzők az egy lábról ugrott változatot runnernek, a nagyon magasat teardropnak hívják.
Miért használják az edzők
Mert a gyűrűnél álló védő nyeri a legtöbb párharcot a gyűrűnél. Az a hátvéd, akinek csak a ziccere van, belerohan egy blokkolóba és blokkot kap, vagy felveszi a labdát és túl későn passzol. A floater olyan dobást ad neki, amelynek nem kell legyőznie a magasembert; elég, ha átmegy fölötte.
Ez a természetes válasz a pick-and-rollban alkalmazott drop védekezésre, ahol a magas védő hátul, a gyűrű közelében marad, és átengedi az előtte lévő teret.
Hogyan csináld
- Hosszú lépés, rövid lépés. Ryan Goodson floater-gyakorlata egy hosszú, aztán egy rövid lépést és egyenesen felfelé tartó robbanást használ.
- Felfelé, ne előre. Goodson ragasztószalagot tesz a padlóra, hogy az ugrás felfelé menjen, ne előre egy támadóhibába, és az érkezés ott legyen, ahol az elrugaszkodás.
- A csúcspont a védő fölött. A dobás íve nagyjából a palánk felső széle magasságában tetőzik.
- Mindkét kéz, mindkét elrugaszkodás. A Basketball For Coaches egy és két lábról is befejezteti a játékosokat, és ha készen állnak, a gyengébb kézzel is.
A floater-gyakorlatunk a kettőt egyesíti: egy bója a festékben helyettesíti a blokkolót, és a játékos minden dobás után új helyről támad újra. U14-től ajánlott. A ziccergyakorlatokról szóló útmutatónk megmutatja, hol a helye az alapbefejezések után.